Research projects 16b5cb1397496f2590dec6c16f05753bab2f892c1e324c7b5412a8b13a5758a4

Kutatási projekt

Nyugdíjrendszer reformja

Egyetemi egységek

Gazdaságtudományi Kar
Pénzügyek és Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Intézete

Hasznosíthatóság szintje

Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

Kulcsszavak

fenntartható nyugdíjrendszer, öngondoskodás, közjavak, gyermektámogatás, idősgondozás

Kutatási projekt leírása

A világ fejlett gazdaságú országaiban, ahol évtizedek óta nagyvonalú nyugdíjrendszer van, a lakosság elöregedése és a népesség-csökkenés tapasztalható Kelet-európában különösen súlyos a helyzet, s a kilátásokat tekintve legsúlyosabb éppen hazánkban Amennyiben semmi nem változik a demográfia és a munkahely-teremtés terén, a magyar gazdasági függőség mutatója lesz a legmagasabb az OECD országai között! A XXI. század közepére az idős korosztály eltartása a lehető legsúlyosabb terhet fogja jelenteni a viszonylag vékony, aktív, valóban munkaviszonyban álló társadalmi réteg számára. Bármily furcsa dolog, de ebben a demográfiai folyamatban szerepe van magának a társadalombiztosításnak is. Bizonyos értelemben a társadalombiztosítás ellenösztönzést tartalmaz a gyermekvállalásra, hiszen a polgárok öregkori létbiztonsága mindenképpen garantált. Így aztán nincs is, ami érdekeltté tenné a polgárt a költséges és fáradsággal járó gyermeknevelésben. A gyermek vállalása ma már nem természeti és gazdasági kényszerűség. A gyermekvállalás terheinek elhárítása esetén is lesz a polgároknak nyugdíjuk. A gyermek luxuscikk lett, költséges hobby. Magánügy. A felismert finanszírozási problémák orvoslására próbálkozott a kilencvenes években a kormány a II pillér, a kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszert bevezetésével.. Ezzel tehermentesíteni akarták a jövő költségvetését az állami kötelezettség- vállalástól, és a személyes jövedelmekből történő öngondoskodás útjára akarták terelni a társadalmat Ez jó gondolat, de nem vették figyelembe, hogy már egy érett elöregedett társadalomról van szó, ahol a kialakult jelentős nyugdíjas korú polgár elől nem lehet elvonni a járulék-fedezetet. Azt a költségvetésből kell hosszú időn át kipótolni. A magán- nyugdíjkasszákba történő átutalás olyan pótlólagos teher volt, amelyet nem tudtunk másból, mint államadósságból finanszírozni. Úgy érzik a polgárok, a hozzájárulást fizetők, hogy a magánnyugdíj-pénztárba betett összeg az ő pénzük volt, a saját „megtakarításuk”, amit „elvett” tőlük az állam.... Holott a járulékfizetés, - az is, amely a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-fizetés formáját öltötte -, rendeltetése szerint a szüleik, nagyszüleik járadékának fedezését szolgálta. Ez az összeg tehát sosem volt az övék... Ugyanakkor, a jelenlegi nyugdíj-feltételek mellett a jövőben sem lesz képes a nyugdíjbiztosító finanszírozni a néhány évtized múlva nyugdíjba menők nyugdíjjáradékát!!! Szükségesnek látszik ezért a reform újabb reformja. De hogyan? Nem elég pusztán visszaterelni a lehető legtöbb embert a társadalombiztosítás un. állami első. pillérébe A demográfiai problémát ugyanis a magánnyugdíj-pénztári rendszer sem oldotta volna meg, éppen ellenkezőleg.. Először is, a tőkefedezetre alapozott rendszerek erősen kitettek a tőkepiacok ingatagságának. Egy gazdaságon belül az adók és járulékok sokkal nagyobb stabilitást mutatnak, mint a tőkepiacok. Mind a közterhek alakulása, mind a vállalkozói vagyonok érték-alakulása attól függ, milyenek a tartós gazdasági kilátások. A tőkepiac sokkal nagyobb kilengéseket mutat, mint az adó- és járulékbevételek. Ezért biztonságosabb az olyan nyugdíjrendszer, amelyet adó-jellegű bevételek finanszíroznak. Feltéve természetesen, hogy az említett demográfiai arány többé-kevésbé biztosítható. Másodszor, a következő generációk számának drasztikus csökkenésével a pénztárak sem tudják készpénzzé váltani könnyen a befektetéseket, mert nem lesz kinek eladni. Csökken a nyugdíj célú takarékoskodók száma egy-egy országban. Radikális változtatásra van tehát szükség magában az első pillér finanszírozásában is! S az erről való gondolkodást nem halaszthatjuk sokáig, most kell döntenünk, mert a megfelelő változások eléréséhez időre van szükség.! Amit rendkívül fontos kiemelni: Ez nem érintheti a jelenleg nyugdíjban lévő polgárok nyugdíjellátását! A változások hosszú távúon jelentkeznének, amihez módja lesz az évtizedek múlva visszavonuló polgároknak hozzáigazodni. Ha igaz, hogy a demográfia hat a nyugdíjrendszerre, akkor vizsgálható e dolog fordítva is. Hogyan lehet megoldani a nyugdíjrendszer pozitív visszacsatolását a demográfia alakulására? Nem Magyarország az egyetlen, ahol megpróbálnak a demográfiai mutatókon változást eredményező szabályozást bevezetni! A fenntartható nyugdíj-rendszer lényege,. hogy mindenkinek kell maga mögé állítania egy járulék-fizető polgárt idős napjaira. Vagyis, gyakorlatilag minden tényleges (és potenciális ) szülőpárnak legalább két gyermeke kell, hogy legyen., hacsak nem kíván a társadalom nagyon nagy arányú migrációra berendezkedni- annak minden gondjával. Egy igazságos, áttekinthető, egyszerű és érthető nyugdíjrendszer reformot kell tehát elindítani. Olyan rendszert, amelyben érvényesül a társadalombiztosítás három alapvető kritériuma: a kötelező jelleg, a társadalmi szolidaritás és az állami garancia. Olyat, amely nyomban bevezethető, és a jelenlegi költségvetést lehetőleg minimálisan terheli. Amelybe be lehet építeni minden olyan ösztönzőt, amely a demográfiai helyzet változására pozitívan visszahat majd. Van ilyen alkalmas társadalombiztosítási rendszer, amely a : a nemzetközi gyakorlatban ismert . Ez az un. pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszer. Ez a szisztéma a járulékbefizetéseket egyéni számlán gyűjti, pontok formájában. Ezeket a pontokat a nyugdíjba vonuláskor a majdani átlagbérekhez viszonyítják, ami garancia arra, hogy az aktív és inaktív népesség jövedelmei nem szakadhatnak el egymástól, együtt mozognak. Ugyanakkor, a megszerezhető pontok közé- s ez lehetne a magyar a rendszer forradalmi újdonsága- be lehet építeni a gyermeknevelésre fordított időt és költségeket. Méghozzá annak függvényében, hogy milyen iskolázottsági szintig neveli a család a gyermeket. Hiszen addig jelent a család számára is effektív költséget. Ha a demográfiai tendenciákat megváltoztathatatlannak tekintjük, akkor természetesen a fenti gondolatmeneten alapuló megoldás nem járható út. Más országok tapasztalata azt mutatja, hogy a változó szabályozás hatására nőtt a születések száma. Magyarországon a felmérések szerint vállalni kívánt gyermekszám megegyezik az általunk javasolt modellelvárásaival,tehát, igenis, van remény!. Ha megteremtjük a gyermekvállalás lehetőségét, sőt, az abban való érdekeltséget, van esély egy fenntartható nyugdíjrendszer megteremtésére!

TUDOMÁNYÁGAK

Közgazdaságtudomány